A naturáliákat azután fokozatosan felváltották a minél ritkább anyagokból készített bravúros remekművek, amelyeknek birtoklásáért nem ritkán ádáz küzdelmek dúltak, és egyre inkább az anyagi érték diadalmaskodott a szellemi-szimbolikus tartalmon.
Jermakov Katalin ékszertervező tárgyaiban az emberek közti kommunikáció születik újjá, tiszta formákban ugyanakkor olykor-olykor meghökkentő kombinációkban. A tárlaton szereplő munkák alapjában rengetik meg az ékszer mibenlétéről alkotott jelenlegi fogalmainkat. Kezdjük rögtön a formánál: gyűrűn például évszázadok óta egy karikát értünk, amelyet egy ujjunkra húzunk. Jermakov Katalin az ősi gimmel vagy reneszánsz ikergyűrűkből kiindulva (ezek két, olykor három karikából állnak, amelyek egy csuklópánt segítségével legyezőszerűen szétnyithatók, és csukott állapotában olyan pontosan csúsznak egymásra, hogy egyetlen gyűrűnek látszanak) újragondolta a gyűrű formáját. Ikergyűrűiben egyetlen karika helyett két azonos forma összemetszésével fejezi ki az örökkévalóságra szóló szövetséget. Az úgynevezett ujjközgyűrűk még a gyűrűsujj egyeduralmának is véget vetnek: ezeket az egymásnak hátat fordító két félkörből álló ékszereket ugyanis két ujjon kell hordani! Hidegen csillogó gyémánt helyett libbenő, izzó vörös vagy pöttyös toll díszíti a szuperfeminin, különleges darabokat. Időnként az ezüst mellé csont is betársul, vagy éppen levelek dermednek plasztikba egy-egy gyűrű cserélhető (mert bizony cserélhető!) betétjén.
Haraszty István (Édeske) szobrászművész
